| |
– JAJ, YAMILÉ, én a te helyedben már szültem volna... Egy gyerek mindig...
– Ugyan, Sandra, hagyjál már, mire fel szüljek? Ide? Hogy
mind a ketten éhezzünk, meg gürizzünk? Éppen elég, ha én
magam éhezem, sőt, sok is. Ha egyszer véletlenül szülésre adom
a fejem, akkor csakis valami rendkívüli férfitől, és biztos, hogy
nem Kubában.
Rey nem is hallotta ezt a fecsegést. Két tányér tamalt szedett
magának, és villámgyorsan befalta. Ha Yamilé netalántán enni
akart, már késő volt. Jaj, teli gyomor, mennyei öröm... Sandra
bugyiban, pucér kis cicivel sminkelni kezdte magát. Először
alaposan megborotválta az arcát, a hónalját, e lábát. Utána kővetkeztek a különféle bőrpuhító krémek, alapozók, púderek, az
ajakrúzs, a szőke paróka, a szemfesték, a műszempilla, meg a
műköröm. Több mint egy óráig tartott. Az a gyönyörű, elbűvölő, hermafrodita mulatt fiú szép lassan feltűnően vonzó, erős szexuális kisugárzású mulatává alakult. Rey csak szótlanul
nézte. Tetszett neki. Fogott egy Popular márkájú cigarettát,
amit Yamilétől kapott, kibontotta, kiszedte belőle a doháuyt,
beletette a füvet, besodorta, és meggyújtotta. Amikor Yamilé
megszimatolta, így szólt:
– Jó erős. Te aztán nem sokat teketóriázol.
Rey megkínálta, de a lány elutasította.
– Az ilyesmivel mi csak nappal szórakozunk. Az éjszakáink
keményebbek. EIővett egy kis zacskó kokaint. Kiszórta, előkészítette a kokót, és négy csíkba sorolta. Elővett egy vadonatúj
tízdolláros bankjegyet, és vékony csövet tekert belőle. Minkét
orrlyukán beszívott egy-egy csíkot. Sandra is ugyanezt tette a
maga két csíkjával, és... lássanak csodát, két percen belül egész
Havanna legvidámabb sztárjaivá váltak. Utolérte őket az eufória. Hahotázva előadtak egy kis számot Reynek, buja sikolyok- [...]
©
Pedro Juan Gutiérrez
Havanna királya
|
