Kemény Fickók (történet) Pedro Juan Gutiérrez

   Adolgok egy ideje egyre rosszabbul rnentek, és arra gondoltam, jó lenne, ha megnézetném rnagarn. Fogtarn a biciklit, és végigkarikáztam a Malecónon, Marianao irányába. A szenteket rendesen elhanyagoltam, pedig America egyszer rnegmondta, hogy kellene nekem egy harcos, de én nem akartam ebbe a dologba jobban belemáiszni. Az van, hogy ha a dolgok rendben mennek, minden más várhat. De ha a sorod rosszra fordul, akkor eszedbe jutnak a szentek.

   America éppen vizet hordott vödörben az utcai alacsony csapról. Ebben a házban soha nincsen viz. Segítettem neki, mert már túlságosan öreg volt ehhez a munkához, csak úgy szakadt róla a veríték. Kis idö múlva — vödörröl-vödörre — csaknem rnegtelt a nagy tartály, amikor is óriási zürzavar hallatszott lentröl. Az egyik nönek valami rohama volt, és a folyosón vonaglott.

   — Egy halott szelleme szállta rneg. Varj meg itt, megyek, segítek neki! — mondta az öreglány, es már indult is.

   Én még fel akartam hordani néhány vödör vizet, hogy tele legyen a tartály, és azután szerettem volna, ha America megvizsgál. Nem maradhattam egész nap Marianaoban. Arrólnem is beszélve, hogy ebben a házban az ember rnindig belekeveredik valamibe. Örókké áll a bál, és gyakori vendég a rendörség is. Éppen ennél a gondolatnál tartottam, amikor meghallottam America ijedt hangját:

   — Pedro Juan, gyere ide fiam, gyere gyorsan!

   A nöt nem akarta elhagyni a halott. Mire a folyosó végére értem, már más nök is kózeledtek.

   — Menj be, és szedd le, fiam! Vágd le onnan, az isten szerelmére!

   Bementem az asszony szobájába. A fia ott lógott a nyakára hurkolt villanydróton. Meztelen volt, a teste tele vágásokkal, mindene csupa vér. Száraz és sötét vérfoltok. Némelyik seb nagyon mély volt.

   — Hívják a rendörséget! — ordítottam, miközben odarántottam egy széket, és megkiséreltem leszedni, de a tag kövér volt és nehéz. Túlságosan nehéz. Nern tudtam kioldani a vezetékre kötött csomót. A test hideg és merev volt, rnint egy jégdarab, egyik—másik sebhelye újra vérezni kezdett, és engem is összemaszatolt.

   America pofozta a nöt, hideg vízzel locsolta, de a halott csak nern távozott. Végül a fóldre roskadt, és elájult. Ekkor odalépett hozzánk egy másik szomszéd. Átölelte a holttestet, sírt, és csókolgatta. Arra kért, segítsek leszedni.

   Én már semrnit nem értettem. A pasi kernény fickó volt. Látszott rajta, hogy nagyon kernény fickó, most meg csókolgatta a halott száját, és a szeme tele volt könnyel. Nagy nehezen kiakasztottuk és lecmeltük.

   A pasi az ágyra tette, és azt mondta:

   —Hagyjanak vele egyedül! Majd én lemosdatom.

   Igazából órúltem, hogy legalább van valaki, aki foglalkozik a halottal. Így én elmehetek. Csupa vér lettem, rneg akartam fürdeni. Americának végre sikerült magához téríteni az akasztott ember anyját. Kiállított az ajtóba. Mindenütt bámészko dók lézengtek, de senki nem mert belépni. Néhány asszony keresztet vetett, és imádkozott. America segíteni akart a pasasnak, aki a halottat mosdatta, de az elküldte:

   — Mondtam, hogy egyedül akarok ienni. Menjenek innen!

   America megragadta a karomat, és behúzott a saját szobájába.

   — ÜIj le, csinálok neked egy kávét! Ma már nem tudlak megvizsgálni. Friss halott van az utunkban. És rengeteg a vér.

   — Mi volt ez?

   — A fiú, aki felakasztotta magát, homokos volt. Kisfiú korában dugták meg elöször. A Fiatalkorúak Átnevelö Intézetében. És megtetszett neki. Szerencsétlen flótás volt világéletében, kötekedö, kemény fickó, de nem szerette a nöket. Keserü alak. Látod, mit csinált? Összevissza kaszabolta a testét egy késsel, aztán felkötötte magát. Csak valami örült képes magában ennyi kárt tenni. Tudod, mit csináit tegnap délután? Lovagolt itt hátul, az üres telken, de közben úgy verte ostorral a lovat, hogy az többször is felágaskodott, aztán ievetette. Akkor nekiugrott egy késsel a nyakának, és addig kaszabolta, amíg ki nem adta a lelkét. Aztán rohanni kezdett, és eltünt. Ugy látszik, hajnalban hazajött, és felkötötte magát.

   — Az anyja nem volt otthon?

   — Nern. Eljárogat mindenféle pasasokkal, és részegen jön haza. Van, hogy két-három napig sem kerül elö.

   — És ki volt az, aki segített leszedni?

   — Az egyik szomszéd. Már hosszabb ideje jól megértették egymást. Ez számomra érthetetlen. Annak a pasasnak felesége van, gyerekei. Kötekedö alak, machetével járkál, és a rendörökkel is meggyült a baja. De hát, úgy látszik, tetszettek egymásnak.

   Ittam a kávét. America készített nekem fürdövizet, és éppen amikor beszappanoztam magam, megjöttek a rendörök és azt akarták, hogy menjünk be velük vallomást tenni az örsre. Aznap America rnár nem tudott megvizsgálni, és még a ruhám is tönkrement, ki kellett dobnom, mert azok a foltok soha többé nem jöttek ki belöle.

© Pedro Juan Gutiérrez

   Visszatérítés Piskos Havannai Trilógia